Ha azt kérdezzük, hogy tényszerűen mi is történt Budapest belvárosában november  4-én, akkor alighanem a legpontosabb leírást az egyik internetes hírportál  zanzásított összefoglalójában találjuk meg: "A forradalmárok forrongtak, a  provokátor a provokátorokat provokálta, a rendőrök lazsáltak. Utcai harc nem  volt, csupán a Kossuth téri morális forradalom erőtlen exportja. Magzatvédés,  hősködés és szolid zsidózás a Szabadság téren, felvonulás menet közben kitalált  útvonallal, végül szónoklatok pár embernek a Vörösmarty téren. Vízágyú nem  volt, hideg viszont igen." Amennyiben azt kutatjuk, hogy - ellentétben október 23-ával - miért alakultak  ilyen "békés" módon az utcai események, már nehezebb választ adni. Azt  bizonyára felsorakoztathatjuk az érvek között, hogy a köztéri események minden  normális résztvevője tanult október 23-ából. Felkészült a fáklyás felvonulást  szervező Fidesz, s nem engedte soraiba a mindenáron harcolni akarókat. De bölcs  volt a rendőri vezetés is, amely - oszlatási kötelezettség ide, oszlatási  kötelezettség oda - hagyta végigmasírozni a pár száz bajkeresőt a pesti utcákon. A bohózatnak tehát vége. De csak annak. A problémák azért itt maradtak.